Ingatlan adásvétele során számos nehézséggel találkozhatunk, első sorban akkor, ha terhelt az ingatlan, vagy ha kölcsönt akarunk felvenni a megvásárláshoz. Mielőtt bármilyen megállapodást, szerződést aláírnánk, kérjünk ügyvédi segítséget! A tulajdoni lap átvizsgálása nélkül ne kerüljön sor semmilyen okirat aláírására. A szerződéskötést követően ha bármilyen probléma adódik akár a kölcsön felvétele, akár tehermentesítés, vagy a másik fél szerződésszegő magatartása miatt, jelezzük az okiratszerkesztő ügyvédnek, általában a probléma megfelelő módon orvosolható.
Mindig előre tájékozódjunk a szerződéskötés díjáról és a felmerülő egyéb költségekről.
Házassági bontópert a fél a bíróság előtt indíthatja meg. Az eljárás keresetlevél benyújtásával indul, melyben az eljárást kezdeményező félnek (felperesnek) a házasság felbontását kell kérnie. Közös kiskorú gyermek esetén a bíróság a szülők megegyezésének hiányában dönt a szülői felügyeleti jog gyakorlásáról , a gyermekkel való kapcsolattartásról és a tartásdíj fizetésére kötelezett szülő részére meghatározza a fizetendő tartásdíj összegét, határozatot hoz az utolsó közös lakás használata felől.
A lakáshasználat rendezésének elsődleges módja a lakás használatának megosztása, ebben az esetben mindkét volt házastárs lakhatása továbbra is a volt közös lakásban biztosított, amely nyilvánvalóan nem a legideálisabb megoldás, de egyik fél sem kényszerül a lakás lehagyására. A lakáshasználat megosztásának feltétel rendszerét a Ptk. határozza meg, ezek részben a körülményekben rejlő objektív, másrészt az érintett felek magatartására jellemző szubjektív jellegű feltételek. Objektív feltételek szempontjából akkor rendelhető el az osztott használat, ha a lakás adottságai ezt lehetővé teszik, így külön bejárattal rendelkező külön lakószobák vannak, vagy alakíthatók ki amellett, hogy más helyiségek, így konyha, fürdő közös használatban marad. Így jelentősége van a lakás alaprajzának, de nagyságának is. Szubjektíve azonban a lakás oszthatatlan akkor, ha a felek bármelyike korábban az együttlakást lehetetlenné tevő, a másik félre vagy a gyermekre nézve súlyosan sérelmes, egyoldalúan felróható magatartást tanúsított. Ezt annak a félnek kell bizonyítania, aki erre hivatkozik és a bíróság mindkét házas fél magatartását értékelve, azok összefüggését figyelembe véve határoz. A lakáshasználat megosztása így elkülönült használatot jelent, amely akár a lakás kisebb átalakítása útján is rendezhető, de ennek során is figyelemmel kell lenni valamennyi érdekelt tényleges érdekeire.Ha az osztott lakáshasználat nem rendelhető el akár azért, mert azt a lakás mérete vagy beosztása nem teszi lehetővé; akár azért, mert az a egyik házastársat vagy a gyermeket veszélyeztetné, a bíróság a másik házastársat a lakás elhagyására kötelezi.
A tartásdíj mértékének meghatározását részben a rokontartás szabályai, részben a kiskorú gyermek tartásának szabályai között találjuk meg. A Ptk. szabályozása annyiban jelent újdonságot, hogy a tartásdíjat határozott összegben kell megállapítani, azonban a mérték meghatározása változatlan maradt. Ennek indoka, hogy a köztudatban ismert, elfogadott szabályról van szó, amely a rugalmas meghatározás miatt lehetőséget ad a bíróság számára, hogy a konkrét körülményeket figyelembe véve járjon el.
A Ptk. nem szakít azon szabályozással sem , miszerint a tartásdíj összegét általában kell a jövedelem 15 és 25 %-a között meghatározni. Mivel ezen rendelkezés diszpozitív, előfordulhat , hogy ennél magasabb vagy alacsonyabb összeget határoz meg a bíróság.
A gyermektartásdíj mértéke és megfizetésének módja tekintetében elsősorban a szülők megállapodása irányadó. A gyermektartásdíjról a szülők megegyezésének hiányában a bíróság dönt.
A Ptk. jelenlegi szabályozása lényegében egyezik a korábbi szabályozással, tekintettel arra, hogy továbbra is kimondja, hogy a tartás mértékét és módját elsősorban a szülők határozzák meg. A megállapodás létrejöhet peren kívüli vagy perbeli egyezség formájában is. Tekintettel azonban arra, hogy házassági bontóperben a bíróságnak kiskorú gyermek esetén a tartásdíj megállapításáról is rendelkeznie kell, a perbeli egyezség a tipikusabb.
A gyermektartásdíj meghatározása során a bíróság figyelembe kell veszi :
a) a gyermek indokolt szükségleteit;
b) mindkét szülő jövedelmi viszonyait és vagyoni helyzetét;
c) a szülők háztartásában eltartott más – saját, mostoha vagy nevelt – gyermeket és azokat a gyermekeket, akikkel szemben a szülőket tartási kötelezettség terheli;
d) a gyermek saját jövedelmét; és
e) a gyermeknek és rá tekintettel az őt nevelő szülőnek juttatott gyermekvédelmi, családtámogatási, társadalombiztosítási és szociális ellátásokat.
A gyermek indokolt szükségletei körébe tartoznak a megélhetéséhez, egészségügyi ellátásához, neveléséhez és taníttatásához szükséges rendszeres kiadások. Ha a gyermek érdekében olyan rendkívüli kiadás szükséges, amelynek fedezését a tartásdíj kellő előrelátás mellett sem biztosítja, a tartásra kötelezett e rendkívüli kiadás arányos részét is köteles megtéríteni.
A házastársak maguk határozhatják meg milyen rendszert kívánnak a vagyoni viszonyaikra alkalmazni. A Ptk. két mintarendszert is ajánl: az egyik a közszerzeményi a másik a vagyonelkülönítési rendszer, de ettől eltérő más szabályozás is megengedett.
A közszerzeményi rendszer a házastársak részére az életközösség alatt keletkezett vagyongyarapodás arányos részére a másik házastárssal szemben kötelmi igényt biztosít. Ezen rendszer lényege, hogy a felek önálló vagyonszerzők, az életközösség alatt lényegében vagyon elkülönítésben élnek, azonban az életközösség megszűnése vagy a szerződés megszűnése után bármelyikük követelheti a másiktól annak a vagyonszaporulatnak a megosztását, ami a vagyonában közszerzemény. Az igény kötelmi jellege azt is jelenti, hogy az az általános szabályok szerint elévül.
A házastársak a törvényes rendszertől úgy is eltérhetnek, hogy a házastársi vagyonközösséget a jövőre nézve teljesen kizárják. Ha eddig abban éltek, akkor az megszűnik. A házastársak vagyonjogi rendelkezéseiket ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratban, ún. vagyonjogi szerződésben tehetik meg.